Riccardo Patrese

Riccardo Patrese
Riccardo Patrese az 1991-es amerikai nagydíjon
Életrajzi adatai
Született	1954. április 17. (70 éves) Padova
Nemzetisége	olasz
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1977 – 1993
Csapata	Shadow, Arrows, Brabham, Alfa Romeo, Williams, Benetton
Nagydíjak száma	257 (256 rajt)
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	6
Dobogós helyezések	37
Első rajtkockák	8
Leggyorsabb körök	13
Első nagydíj	1977-es monacói nagydíj
Első győzelem	1982-es monacói nagydíj
Legutolsó győzelem	1992-es japán nagydíj
Legutolsó nagydíj	1993-as ausztrál nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Riccardo Patrese témájú médiaállományokat.

Riccardo Gabriele Patrese (Padova, 1954. április 17. –) olasz autóversenyző, 1977 és 1993 között a Formula–1 versenysorozat pilótája volt. F–1-es pályafutása alatt 257 nagydíjon vett részt, ami 15 évig rekord volt. (2008-ban Rubens Barrichello vette át tőle a legtapasztaltabb versenyző címét.) 2005-ben Dél-Afrikában, a kyalami pályán, a visszavonult Formula–1-es versenyzők számára megrendezett Grand Prix Masters versenyen visszatért az autóversenyzéshez, ha csak rövid időre is.

Formula–1-es pályafutása

Shadow és Arrows

Patrese versenyzői karrierjét 1977-ben, a monacói nagydíjon kezdte a Shadow csapatnál, mely az év közben váltott versenyzőt. Még abban az évben a csapatvezető Jackie Oliver elhagyta a Shadow-t, hogy Arrows néven új csapatot alakítson magának; Patrese vele együtt távozott. Az Arrows frissen létrehozott első kocsija a Shadow másolata volt, így az a szabályoknak megfelelően csak az áttervezés után indulhatott a versenyeken. Az új kocsit a csapat hat hét alatt építette fel.

1978-ban, az Arrows második versenyén Patrese majdnem győzelemre vitte a csapatot, a kocsi motorja azonban 15 körrel a vége előtt felmondta a szolgálatot. Az év olasz nagydíján Patrese a rajtnál tömegkarambolba keveredett James Hunttal, és más versenyzőkkel. A baleset következtében a svéd Ronnie Peterson az eset másnapján életét vesztette. Bár Patrese felelősségét a baleset okozásában hivatalosan sosem ismerték el, a korábbi világbajnok Hunt kampányt indított ellene, melynek következményeként Patreset egy versenyre eltiltották. A TV-felvételek alapján Hunt lehetett a baleset okozója, de ezt sose ismerte el, s a későbbiekben is támadta Patreset, mikor a BBC-nél lett a versenysorozat kommentátora.

Brabham

1982-ben Patrese átigazolt a Brabhamhez, ahol óriási szerencsével megszerezte első győzelmét a monacói nagydíjon. A futam nagy részében a Renault-s Alain Prost vezetett, de a verseny vége előtt 3 körrel falnak csapta az autóját, így Patrese jó pozícióban volt a verseny megnyereséhez. Viszont ő is hibázott, megforgatta az autóját, és így De Cesaris és Pironi is elment mellette. Viszont mindkét versenyző benzin nélkül maradt az utolsó körben, így Riccardo Patrese megnyerte élete első versenyét. Csodálkozott is rendesen akkor, amikor befutott, miért ünneplik őt ennyire.

A második győzelmét 1983-ban aratta a dél-afrikai nagydíjon, de a szezon nem Patreseről szólt. Míg a csapattárs Nelson Piquet megszerezte második világbajnoki címét, addig Patrese mindössze a 9. helyen végzett összesítésben. A gyenge teljesítmény az elkövetkező években is folytatódott: a versenyző csak 7 év múlva tudott újra a pódium legmagasabb fokára állni. Megunva a sok technikai hibát, elhagyta a Brabhamet, hogy majd 1986-ban térjen vissza újra a Bernie Ecclestone által pénzelt csapathoz.

Alfa Romeo

Patrese 1984-ben a Formula–1 be visszatért Alfa Romeo csapathoz igazolt, ami két nagyon halvány évet eredményezett, összesen 8 ponttal, és egy dobogós helyezéssel. Pedig minden tökéletesnek indult:olasz kocsi olasz motorral, olasz szponzorral, olasz pilótával. A teljesítmény viszont már nem volt tökéletes. Az egyetlen dobogót a 84-es olasz nagydíjon szerezte, a csapat ebben az évben 11 pontot szerzett. A következő év végén viszont 0 pont szerepelt a csapat neve mellett.

Brabham újra

1986-ban Patrese visszatért a Brabhamhez, de a csapat addigra kifulladt, s nem tudták már versenyzőiket győzelemhez juttatni. Bár a csapat BMW motorja erősebb volt a versenytársakéhoz képest, Patrese számára újabb két győzelem nélküli évad következett. Ennek ellenére Patrese a csapatát nyilvánosan soha nem kritizálta. A csapat szezon közben elvesztette Elio de Angelis-t, így Patrese és a csapat morálisan is válságban volt. Az ez évben megszerzett 2 pont a 80-as évek elejének meghatározó csapatától már édeskevés volt. A B.M.W. motor bár erős volt, viszont megbízhatatlan, így a B.M.W. sem koncentrálta erőit a Brabhamre, ami tovább rontotta a csapat versenyképességét.

Williams

Patrese az 1991-es monacói nagydíjon

1987 végén Patrese lehetőséget kapott haldokló karrierje megújítására, mikor a Brabham tulajdonos Bernie Ecclestone közreműködésével a Williams őt kérte fel az edzés közben Mansell pótlására az évad záróversenyén, Ausztráliában.

A lehetőséget kihasználva Patrese meggyőzte a Williams menedzsmentjét, s 1988-tól a csapattól távozó Piquet helyére szerződött. Az év azonban a gyenge Judd motoroknak köszönhetően nem lett sikeres, az első pontszerzésekre a következő évig kellett várni. Patrese 1990-ben ismét győzelmet aratott a San Marinó-i nagydíjon, összesítésben pedig a hetedik helyen végzett.

1991-ben Mansell visszatért a Williamshez. Ennek és a Renault motoroknak köszönhetően a csapat ismét sikeres lett, A konstruktőrök között és Mansell révén egyéniben is másodikok lettek. A sikerből Patrese is kivette a részét, győzelmet aratott Mexikóban és Portugáliában. Összesítésben a harmadik helyen végzett, az addigi legeredményesebb szezonját zárva.

1992-ben továbbra is a Williams uralta a Formula–1 mezőnyét. Patrese azonban sikerei, a japán nagydíjon aratott győzelme, és további 8 dobogós helyezése ellenére Mansell mögött második pilótává vált. Mivel Prost, Senna, és Mansell egyaránt kacérkodott a Williamshez történő szerződéssel, illetve a szerződésének meghosszabbításával, Patrese helyzete egyre bizonytalanabbá vált, s a Benettonhoz szerződött még az év vége előtt. Ironikus, de végül csak Prost szerződött a Williamshez, 1993-ban. A karrierje során legjobb világbajnoki helyezését ebben az évben érte el, 2. lett, világbajnok csapattársa, Nigel Mansell mögött.

Benetton

1993-ban, míg a Williams továbbra is dominált a mezőnyben, Patrese egyre nehezebben találta helyét új csapattársa, Michael Schumacher mellett is. Ennek következtében a csapatvezetés Patresét az év vége előtt szabadlistára helyezte. A következő szezonra a legtöbb versenyzői pozíció már foglalt volt, így Patrese a visszavonulás mellett döntött.

Formula–1-es pályafutása alatt 257 nagydíjra nevezett és 256-on indult el, ami 15 évig rekordnak számított. A 2000-es évektől 17-19 versenyt rendeztek egy évadban, így többen is igen közel kerültek a 256 rajthoz. 2006-ban Michael Schumacher 248 nagydíj után vonult vissza. Rekordját végül Rubens Barrichello döntötte meg, a 2008-as török nagydíjon (2010-ben Schumacher visszatért, így azóta ő is túlszárnyalta Patresét). A közelmúltban David Coulthard is esélyes lett volna, hogy megdöntse Patrese rekordját, ha nem vonul vissza a 2008-as szezon végén.

A pályafutás eredményei számokban

év	helyezés	pontszám	rajthozállások	győzelmek	dobogós helyezések	autó
1977	19.	1	9	0	0	Shadow-Ford
1978	12.	11	15	0	1	Arrows-Ford
1979	19.	2	15	0	0	Arrows-Ford
1980	9.	7	14	0	1	Arrows-Ford
1981	11.	10	15	0	2	Arrows-Ford
1982	10.	21	15	1	3	Brabham-Ford/Brabham-BMW
1983	9.	13	15	1	3	Brabham-BMW
1984	13.	8	16	0	1	Alfa Romeo
1985	-	0	16	0	0	Alfa Romeo
1986	17.	2	16	0	0	Brabham-BMW
1987	13.	6	16	0	1	Brabham-BMW/Williams-Honda
1988	11.	8	16	0	0	Williams-Judd
1989	3.	40	16	0	6	Williams-Renault
1990	7.	23	16	1	1	Williams-Renault
1991	3.	53	16	2	8	Williams-Renault
1992	2.	56	16	1	9	Williams-Renault
1993	5.	20	16	0	2	Benetton-Ford

Teljes Formula–1-es eredménylistája

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	Helyezés	Pont
1977	Shadow	ARG	BRA	RSA	USW	ESP	MON 9	BEL Ki	SWE	FRA Ki	GBR Ki	GER 10	AUT	NED 13	ITA Ki	USA	CAN 10	JPN 6	20.	1
1978	Arrows	ARG	BRA 10	RSA Ki	USW 6	MON 6	BEL Ki	ESP Ki	SWE 2	FRA 8	GBR Ki	GER 9	AUT Ki	NED Ki	ITA Ki	USA	CAN 4		12.	11
1979	Arrows	ARG DNS	BRA 9	RSA 11	USW Ki	ESP 10	BEL 5	MON Ki	FRA 14	GBR Ki	GER Ki	AUT Ki	NED Ki	ITA 13	CAN Ki	USA Ki			20.	2
1980	Arrows	ARG Ki	BRA 6	RSA Ki	USW 2	BEL Ki	MON 8	FRA 9	GBR 9	GER 9	AUT 14	NED Ki	ITA Ki	CAN Ki	USA Ki				9.	7
1981	Arrows	USW Ki	BRA 3	ARG 7	SMR 2	BEL Ki	MON Ki	ESP Ki	FRA 14	GBR 10	GER Ki	AUT Ki	NED Ki	ITA Ki	CAN Ki	LVS 11			11.	10
1982	Brabham	RSA Ki	BRA Ki	USW 3	SMR	BEL Ki	MON 1	USE Ki	CAN 2	NED 15	GBR Ki	FRA Ki	GER Ki	AUT Ki	SUI 5	ITA Ki	LVS Ki		10.	21
1983	Brabham	BRA Ki	USW 10	FRA Ki	SMR 13	MON Ki	BEL Ki	USE Ki	CAN Ki	GBR Ki	GER 3	AUT Ki	NED 9	ITA Ki	EUR 7	RSA 1			9.	13
1984	Alfa Romeo	BRA Ki	RSA 4	BEL Ki	SMR Ki	FRA Ki	MON Ki	CAN Ki	USE Ki	USA Ki	GBR 12	GER Ki	AUT 10	NED Ki	ITA 3	EUR 6	POR 8		13.	8
1985	Alfa Romeo	BRA Ki	POR Ki	SMR Ki	MON Ki	CAN 10	USE Ki	FRA 11	GBR 9	GER Ki	AUT Ki	NED Ki	ITA Ki	BEL Ki	EUR 9	RSA Ki	AUS Ki		–	0
1986	Brabham	BRA Ki	ESP Ki	SMR 6	MON Ki	BEL 8	CAN Ki	USE 6	FRA Ki	GBR Ki	GER Ki	HUN Ki	AUT Ki	ITA Ki	POR Ki	MEX 13	AUS Ki		17.	2
1987	Brabham	BRA Ki	SMR 9	BEL Ki	MON Ki	USE 9	FRA Ki	GBR Ki	GER Ki	HUN 5	AUT Ki	ITA Ki	POR Ki	ESP 13	MEX 3	JPN 11	AUS 9		13.	6
1988	Williams	BRA Ki	SMR 13	MON 6	MEX Ki	CAN Ki	USE Ki	FRA Ki	GBR 8	GER Ki	HUN 6	BEL Ki	ITA 7	POR Ki	ESP 5	JPN 6	AUS 4		11.	8
1989	Williams	BRA Ki	SMR Ki	MON 15	MEX 2	USA 2	CAN 2	FRA 3	GBR Ki	GER 4	HUN Ki	BEL Ki	ITA 4	POR Ki	ESP 5	JPN 2	AUS 3		3.	40
1990	Williams	USA 9	BRA 13	SMR 1	MON Ki	CAN Ki	MEX 9	FRA 6	GBR Ki	GER 5	HUN 4	BEL Ki	ITA 5	POR 7	ESP 5	JPN 4	AUS 6		7.	23
1991	Williams	USA Ki	BRA 2	SMR Ki	MON Ki	CAN 3	MEX 1	FRA 5	GBR Ki	GER 2	HUN 3	BEL 5	ITA Ki	POR 1	ESP 3	JPN 3	AUS 5		3.	53
1992	Williams	RSA 2	MEX 2	BRA 2	ESP Ki	SMR 2	MON 3	CAN Ki	FRA 2	GBR 2	GER 8	HUN Ki	BEL 3	ITA 5	POR Ki	JPN 1	AUS Ki		2.	56
1993	Benetton	RSA Ki	BRA Ki	EUR 5	SMR Ki	ESP 4	MON Ki	CAN Ki	FRA 10	GBR 3	GER 5	HUN 2	BEL 6	ITA 5	POR 16	JPN Ki	AUS 8		5.	20

Források

• The Riccardo Patrese Website
• Riccardo Patrese: The Italian Hero